The Medley’s - interjú

Meséljetek a kezdetekről!

A Medley’s jelenség alapjait Bálinttal közösen találtuk ki (Gellért – a szerk.). Akkor persze még neve sem volt a dolognak. Én akkoriban már egész hosszú ideje a testképzavar, a kialakuló szenvedélybetegségek, a nehezen viselhető realitás-érzés és a végtelenül sötét cinizmus egyvelegének paranoid mocsarában dagonyáztam. Egyik éjjel, az azóta is Puttónak nevezett pesti kocsmában, utólag nehezen mondom így, de véletlenül egymásra találtunk Bálinttal, aki már akkor is azt bizonygatta, hogy a "szólózás még nem megy" neki, de jó volna együtt zenélni. Én meg hasonló lelkesedéssel idézgettem hibásan pár félig megírt szövegem. Végül persze pár béna próbát leszámítva nem lett semmi az egészből. Évekig úgy irkáltunk egymásra elvétett üzeneteket, mintha valami meg sem történt egyéjszakást próbálnánk újra felidézni... Persze az ilyen felidézgetések végül összejönnek. A nagy szerelmek szerintem így születnek! Kitaláltunk egy olyan, mindkettőnk számára kényelmes és lehetőségekkel teli koncepciót, ami mentén aztán elkezdtük önteni magunkból Medley’s a dalokat. Ez ment így egy darabig, de két Pesten rekedt fecske nem csinál nyári fesztivált, nekünk zenekar kellett. Kezdettől fogva koncertezni akartunk, elsősorban ezért, másodsorban pedig, mert tudtuk, hogy egy jó banda tagjának lenni óriási élmény. Egy második család. Bár mára úgy fest, egyre profibb mindenki, sosem csak szakmai szempontokat tartottunk szem előtt a tagok beválasztásánál. Olyan jól összeszokott, őrült hangulatú csapatot akartunk, mint mondjuk a Beatles a Hard Day’s Night-ban. Sokat teszünk ezért most is, tudatosan építjük a team-et, nem két hét alatt fejlődtünk ki, de a mai felállásban már mindenkinek megvan a maga oszlopos helye, szerepe, erőssége, függősége... Mindenki érzi és érti a Medley’s atmoszférát, és nem mellesleg mind imádjuk egymást!

Milyen hatások voltak a zenekar indulásakor? Miért éppen blues? Ki milyen zenei stílust kedvel, milyen előadók,zenekarok vannak rátok hatással?

A zenekar indulásakor az egyik fő célkitűzés az volt, hogy visszaadjunk egy bizonyos hangulatot. Ez a hangulat erősen Budapesthez köthető, annak minden szépségével és mocskával együtt. Budapest, ha úgy tetszik, maga a blues: egyszerre benne van minden, ami szép, ami a szerelem, ami kultúra, ami buli... egy fantasztikus város, de mindez sajátos, szürke „dirtybe” van csomagolva. Mi is hasonlóak vagyunk. Tele jó kedvvel, energiával, de mégis bennünk van a pesti szplín. Ezt a hangulatot szerettük volna dalokba önteni és tesszük is a mai napig. Erre a blues bizonyult a legalkalmasabbnak. Nem mellesleg a dalszerzőpáros által csodálva hallgatott zenészek - Tom Waits, Andy Timmons, The Doors, Hobo és még órákig sorolhatnánk - mind a blues útján haladtak. A dalokat az ő hatásuk terelte a bluesos hangulat felé. 

A zenekar tagjai mind nagyon nyitottak zeneileg: a death metatól, a sanzonokon, musicaleken át a punking, elektronikus zenéig sokfélét hallgatunk, sokféle zenekarban meg is fordultunk már mindannyian. Ezeknek a hatásai pedig felfedezhető mindenkinél a saját játékstílusában, ez pedig színesíti a bandát. 
Dalainkban szeretünk megemlékezni a ránk nagy benyomást tett művészekről, pl. Nick Caveről, Peggy Leeről, Jaques Prevert-ről vagy Jenna Hazeről.

3 Mik a tervek, álmok?

Viszonylag reálisan álltunk magunkhoz és a zenénkhez már a kezdetektől fogva. Néha persze elképzeljük magunkat a Wembley backstage-ében egy koncert után, de hát ez ugye már a nyelvi korlátok miatt is nehézkes. A viccet félretéve, helyén kezeljük a zenét, amit játszunk, helyén kezeljük a saját határainkat és helyén kezeljük a magyar könnyűzenei piacot. Mindezt egybevéve a Medley’s-t, és ezzel magunkat, szeretnénk bevinni a magyar köztudatba, szeretnénk egy sikeres koncert- és fesztiválzenekarrá válni, jelen lenni az ország kisebb-nagyobb fesztiváljain, zenei megmozdulásain. A zenénk és főleg a szövegeink nem feltétlenül szólnak mindenkihez, de ezt tudjuk és tudatosan kezeljük. Senkit sem szeretnénk kizárni, sőt a cél az, hogy minél többen magukénak érezzék azt, amit mi képviselünk, ezért (is) dolgozunk. Szeretünk szórakoztatni, szeretünk szórakozni, és ha mindeközben egy-egy sor valamelyik dalból elkap egy embert, ne adj isten „magával ragadja”, annak nagyon örülünk. Szeretnénk Magyarországon meghonosítani (részt venni a meghonosításban) egy olyan (élő)zenehallgatási kultúrát, ami nem feltétlenül (csak) a buliról szól. A buli nagyon fontos része a zenének és a zenehallgatásnak, és mi is imádunk bulizni, de itthon kicsit hiányoljuk azt a fajta szórakozást, amit a legegyszerűbben Eric Clapton Crossroads fesztiváljával tudnánk leírni. Amikor az, hogy te ott vagy egy koncerten, annak oka az, hogy élvezni szeretnéd a zenét minden más „kötelező” program nélkül. Ezt teheted egy nyugágyon fekve, táncolva, ülve, kávézva, részegen, józanul, családdal, barátokkal, egyedül, bárhogy. Egyszer azt írták rólunk, hogy „a Medley’s nem közönséget kiszolgál, hanem közönséget teremt”. Ez ugyan nagyképűnek tűnhet, de mi pontosan így éljük meg a zenénket. Jó lenne, ha (újra) lenne Magyarországon egy olyan közeg (vagy sokkal nagyobb lenne a mostaninál), aki egyszerre érti, élvezi és igényli a mély mondanivalót, és egyszerre képes teljesen megőrülni egy jó koncerten. Van szerencsére jó példa, például a Quimby és a közönségük, meg még sokan mások.
Gondolkoz(t)unk azon is, hogy lefordítjuk a szövegeket angolra, és majd egyszer próbálkozunk külföldön is, de egyelőre szeretnénk itthon megvetni a lábunkat. Egy másik oka, hogy ezzel eddig keveset foglalkoztunk, hogy a szövegeket mi költeményekként éljük meg, így nem lehet őket egy az egyben lefordítani.

4.) Mi a véleményetek a tehetségkutatókról, a tehetséggondozásról?

 A szegedi Amatours Tehetségkutatónak köszönhetjük, hogy itt vagyunk, de nem csak ezért gondoljuk úgy, hogy az ilyen versenyek óriási lehetőséget jelentenek az olyan bandáknak, mint mi, hogy a rájuk kíváncsi közönséggel megtalálják egymást. Ha komolyan csinálsz valamit, akkor azt előbb-utóbb az ismerőseid ismerőseinél szélesebb körben is szeretnéd megmutatni, ugyanakkor követhetetlenül nagy a választék amatőr zenekarokból, nehéz teljesen ismeretlenül új embereket lecsábítani egy klubkoncertre. Ennek egy elég kézenfekvő megoldása, ha egy tehetségkutatón sikerül felkelteni a potenciális rajongók és jó esetben a szakmai zsűri figyelmét is. Az elmúlt három évben beneveztünk néhány ilyen versenyre, és eleinte kaptunk hideget-meleget, de visszatekintve, egy-két kellemetlen élményt leszámítva, főleg olyan kritikákat kaptunk, amelyekből hosszú távon sokat profitált a zenekar. Az első alkalom is, hogy igazi színpadon játszottunk egy tehetségkutatóhoz kötődik, tehát ezek a lehetőségek baromi fontosak egy zenekar életében, amikor az addig jól bevált komfortzónáját elhagyva fel szeretné mérni, hogy mennyire nyeri el az emberek tetszését, amit csinál. Ebből tudjuk megítélni a legelején például azt, hogy érdemes-e külön munkát fektetni a szervezésbe, vagy bőven elég, hogy együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat, mert a barátainkon kívül, akik szinte mindig eljönnek, másnak úgysem jön be, amit nyomunk. A közönség reakciója a bulira, amibe a színpadról bevonjuk őket, nagyon motiváló akár egy kisebb versenyen is, inspiráló látni, hogy vadidegen emberek megmozdulnak arra, amit csinálsz. Ezt az érzést az sem veheti el, ha mondjuk egyes kritikusnak nevezett személyek szerint gáz ma Magyarországon magyar szövegeket énekelni. Örömmel látjuk, hogy szép számmal lehet zenei tehetségkutató versenyek közül válogatni! Egy ilyen verseny rangját, értékét valójában talán abból lehet megítélni, hogy a díjazott zenekarokról mennyit hallunk később, hiszen ideális esetben az lenne a célja ennek a dolognak, hogy „tehetségeket” kutasson fel, vagyis olyan embereket, akik szakmai értelemben később megállják a helyüket.

Évad: